Menekülj innen!

    Szóval megérkeztem Budapestre. Telve reményekkel (pff), hittel, és éppen káros szenvedélyektől mentesen. Rövid idő alatt meglett az első munka, és lett nagy bódogság. Ekkor még úgy tűnt, minden jó irányba halad. Bár a pedagóguskodásról már régen lemondtam, rájöttem ugyanis, hogy a kontra-szelekció ebben a szekcióban nagyon erős. Ha nem ismersz egy-két igazgatót, nem fektettél gerincre senkit, akkor kurva nagy mázlival kaphatsz csak melót. Kurvaország ez, kérem.
    Amikor meglett a mostani melóm, (enyhe hátszéllel persze, pff, kurva lettem én is) a sztratoszférában jártam az örömtől. Média, hírek, írás, szerkesztés, naprakészség, kell e egy hírbuzinak ennél több? Természetesen nem, ha a munkavégzés csak a munkáról szólna. Ha nem kellene klkikesedni, idemutogatni, meg oda, ha nem lennének olyan szaremberek, akiknek van energiájuk arra, hogy állandóan téged lessenek, első adandó alkalommal bépanaszoljanak (az itt említett emberkék 90%-a NŐ, nemtom miért, biztos az iskolapadból ragad rájuk).
Pedig én csak a munkára koncentráltam. Jól esik múlt időt használni, bár most hétfőn fogok még csak felmondani, ekkor derül ki az is, hogy mikor mehetek innen a fenébe el.        
Ilyenkor szokták mondani, hogy minden munkahely ilyen. De miért?? ILYENNEK KELL LENNIE? ÉS EZ ÍGY JÓL VAN ? a nagy büdös lófaszt van ez így jól, kérem. A kukába bele az ilyen emberekkel, aztán mehetnek az újrafeldolgozóba...
Így lehet az emberek hitét szépen, lassan elvenni.