Mi a baj a magyar arisztokráciával?

    Régi frázis, hogy a magyar gazdag, ha van 1 milliárdja, nem arra törekszik, hogy az megmaradjon, lassan gyarapodjon, hanem, hogy hogyan lehetne minél hamarabb kettőt csinálni belőle.
És ebbe a mentalitásba nem fér bele az adakozás, jótékonykodás. Hála a magyar jog- adórendszernek mostanában kezd az adományozás divatba jönni. Miért is? Mert valahány százaléka leírható az adóból. Pff...
A magyar arisztokráciának én a most középkoruk végét taposó embereket számítom (nem vewszem ide azokat a köcsögöket, akik huszonévesen sundán-bundán milliárdokra tesznek szert- ők egyszerű bűnözők). A baj nem velük van, mert van köztuk olyan aki az átkosban szedte magára a kappanhájat, van aki a módszerváltás után... Közülük sokan szellemi vagy fizika munkával érték el a mostani stációjukat, kalapot nekik.
A probléma ezen emberek gyerekeivel van. Mindenki ismer ugye olyan fiatalt, akinek ha 10 élete lenne, akkor sem kellene a büdös kurva életben sem melóznia? Hát persze, hogy igen...

Papamamagyerekek-csupaszív-szeretet

    Papa-mama ugye megszedte magát a módszerváltás előtt-után, kb. addigra serdülődtek be a gyerekek is, tehát nyitott a kérdés: hogyan neveljük őket? A normálisabbja (és hiszem, hogy sok ilyen van) igyekszik a való világra nevelni a gyerekét. Munkára. Küzdelemre. Életre.
    DE. Az egzisztenciális páholy arra készteti az ilyen szülőket, hogy amennyire csak lehet lökdössék a gyermeket előre. Igy lesz jogász abból akiből lehet cipész se lenne, orvos abból aki inkább sintérnek való stb.. Hiába a "visszafogott" pénztárca a gyerekkel kapcsolatban, a szülő megveszi az akármilyen autót, házat a csemetének. Aki persze elfogadja, hiszen azért tegyük fel a kérdést magunknak: mi visszautasitottuk volne a anno, ha apánk aszongya: fiam/lányom itt a kocsikulcs, lakáskulcs. Persze, hogy nem...
    És itt induulnak az alapvető bajok. Mi ma egy huszonévesnek a középtávú célja? Hmm? Lakás, autó. Összejön két hasonló háttérrel rendelkező ember, és ezen célok megvalósításának látnak neki. Tudják, hogy ma ezt azért tettem, azért rohadtam bent a munkahelyen 4 órával tovább és nyeltem az epét, mert ebből nekem valamikor házam(akármim) lesz. Az ilyen emberek motiváltak.
De mi motiválja a fentebb említett embereket? Hiszen olyan idős korukra van meg mindenük, amikor más ember épp, hogy startot vesz... Persze, elkezdenek ők is dolgozni, -hála a kontra-szelekciónak-, de csak azért mert a szülők elvárják, meg  "ez a világ rendje".
 De hogy miért is dolgoznak? Azt pontosan ők sem értik...

A személyes szférák zenéje

    Mivel ez egy Én blog is, innen kapcsolnám a saját esetemet. Legutóbb valahol ott hagytam abba, hogy összeköltöztem a drágámmal(pff). Meló, együttélés, szansájn stb. Az őlakásába persze, mert hát milyen jó is az. Itt jegyzem meg, hogy az ismerettségemben ezt a helyzetet többen beszopták, óvtak is ettől. De ki törődik ilyesmivel, mikor éppen indul a szekér? senki.
Jó környék, csendes utca, normális SZOMSZÉDOK. Minden rendben is ment egészen ez év májusáig(?), amikor is beugrott nekem a havi 100 ezres fizetnivalo. Párkapcsolati kupaktanács, megegyezés: jóban-rosszban, kitartunk egymás mellett. Na én elhittem.
    Jó munkásemberként el is kezdtem plussz 2 helyen dolgozni, mert a kupaktanács során megígértem, hogy nem fogja észrevenni a bevételkiesést. És én tettem is a dolgom. NEki úgy alakult a nyár, hogy nem nagyon kellett dolgoznia, heti max. 2 alkalom.
   
    Akkor kezdett neki leesni, hogy az áldozathozás elkerülhetetlen, amikor közöltem, hogy idén nyaralás nuku. Megoldotta, elment nélkülem. Közben néha amikor épp a hétvégéimet áldoztam bele a pénzszerzésbe, mondta, hogy átmegy a szomszédba sütögetni, merhogy milyen jó társaság gyűlik néha össze, meg utoljára gyerekkorában találkozott a szomszéd sráccal. Ámen. Legyen. Volt is nekem agykapacitásom az újság, könyvelés, őstermelés mellett ilyesmiknek mögégondolni.
    Csak közben kaptam az észt folyamatosan. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ekkoriban kezdett a narkomániám újra elhatalmasodni rajtam). Merhogy nem haladunk sehova, nincs látszatja az együttélésnek stb. Félbemaradt a lakásfelújítás (jóparasztgyerek persze sajátkezűleg nyomja), amit persze nagyrészt én finanszíroztam(pff).
    ÉS jött az augusztus. Akkor már éreztem én, hogy valami nem klappol, de azt hittem, hogy a túlfeszített melóm miatt van: nem vagyunk eleget együtt. Aug. elején van a szül. napja, el is hívta a latin barátait. Akik olaszok, spanyolok. Jajj de nem szeretem a latin népségeket. Buták. Röhögtem sokat rajtuk, egyetemista lány, és jobban ismerem a történelmüket mint ő maga(pff). Pedig nem vagyok ász a témában. Na nem ez a lényeg.
Hónap közepe felé elmentek, akkor kezdődött a szakítósdi.

A gazdagok alamizsnája

    Na nem akarok a részletekbe itt belemenni, 3adjára sikerült kiebrudalnia. Amikor is elmondta, hogy annyira jól sikerültek a szomszédi barbekjúzások, hogy sikeresen alásütögette magát a szomszéd gyereknek. (Aki persze egzisztenciálisan dettó vele egy szinten áll.) Hónapok óta tartott ez, amíg én belemet kidolgoztam, csak hogy fasza legyen minden. Persze az első 2 alkalomnál szóba sem került a séfmester, csak h mekkora baj van velem, meg nem engem képzel már el a gyerekei apjának, kispolgáribb emberre vágyik stb. Én hülye meg nyaltam a csizmát ami belémrúg...
    Felvetettem, hogy lakás nélkül miképp fogom én a hitelemet törleszteni?
Alamizsna1
    Kifizeti a pénzt amit én az autójába tettem bele, miután egy vétlen balestben rommá törtem. Pff. Fizet, hogy menjek el. Kérdem: miből fizeted? Majd apám.
Alamizsna2
    Vigyem el, amit közösen összeveszegettünk. pff. A szgépet elhoztam.
Alamizsna3
    Ő annyira szeret engem, nagyon szeretné ha megmaradna a kapcsolat köztünk, mer annyira jó ember vagyok. pff. Szappanopera.
Eközben én csak lestem a kukászsákokat amibe összepakoltam mindenem, és hivtam valakit, aki hazahozott a szüleimhez.
De a legsúlyosabbat a végére hagytam, már ha lesz valaki aki eddig elolvas.
    A lány édesapja jó ember. Tényleg. Nem rajta múlt, hogy egy gyenge, hazug, embert nevelt.
    Miután ő tisztában volt azzal, hogy milyen helyzetbe kerülök így, felajánlott nekem egy épp eladás alatt álló lakást, ami a feleségéé (a lánynak mostohája). Lakjak ingyen, amíg el nem kell. Korrekt gesztus.
    Amikor a nővel beszéltem a beköltözés előtt, valahogy ott motoszkált a fejemben, hogy ő nem nagyon örül ennek a beköltözésnek. Mondjuk nekem sem fűlött a fogam hozzá igazán, de kényszerhelyzetben voltam. Beköltöztem, megegyeztünk, hogy nem dohányzok bent. Pár éjszakát töltöttem ott csupán, amikor is elmentem a lentebb megírt krézi utazásra.
    Beértem az országba, csöngött a telefonom, a mostoha volt, hogy azonnali hatállyal hagyjam el a lakást mert megszegtem A SZABÁLYOKAT. (persze ő nem mondta ezt). Mi volt a baj? Benne hagytam a kádban a vizet, miután elmentem. (az ő verziójában ez úgy hangzott, hogy ömlöt a víz amikor megnézte a lakást, mivel duplazárójel nincs, megjegyzem, hogy átdúrta a cuccaimat). Ja és bent volt a szobában a hamutál. KETTŐ darab csikkel.
Na ennyit a gazdagok alamizsnájáról.