Igen, ezt is megértem: újra van internetem. Ráadásul kijelenthetem: 7 hónap angliai  tartózkodás után újra 2 lábbal állok a földön, újra fénylik az alagút vége. És nem a vonat, nem is a visszapillantó tükörből látszik. Nehéz volt. Piszok nehéz.

Majdnem kifogytam a szóból, kis híján kudarcba fulladt a nagy vállalkozás.

Rengeteg apró szerencsés- vagy szerencsétlen- apró momentumak köszönhetem, hogy most egy viszonylag szép kis lakásból pötyörészhetek, teljes békeségben. Van munkám, - nem is olyan rossz- újra van egy lány,aki hazavár, van másodállásom is, vannak újra terveim.

Na meg vannak lengyelek, indiaiak, angolok, és persze magyarok is.

Mivel ez csak egy beharangozó, és mindenről szépen (?) be fogok számolni a későbbiekben, engedjetek meg ide csak egyetlen egy konzekvenciát, zárógondolatot : pocsék egy nemzet vagyunk...